Jupppííí!
Megtaláltam a repertoáromat! Annyira régen volt a kezembe, és olyan kellemes dolgokat találtam!
Most Gyorsan be is gépelem.. hátugyebár az utókor számára!
(ja.. meg persze megjegyzéseket is fűzök hozzá!)
B. Radó Lili : Várni
Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod,
szenedből boldog álmok édes derüje árad,
lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok,
fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel.
Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban,
a szíved néha-néha hangosabban dobban,
hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd, és
ajtód előtt kopog? Majd újra halkul a lépés.
Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás
s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.
Még bíztatod magad, hogy jönni fog talán,
de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik,
szemedből könny után könny törületlen szivárog,
s míg ülsz ajtód előtt és azt hiszed, hogy várod,
szívedről cseppek hullnak, megannyi, vérző kláris,
már nem bánod hogy nem jön, már em bánod, ha fáj is,
és nem bánod hogy közben, lassan leszáll az éj.
hűűűű... ez volt az első önálló vers, az első igazi "fellépésen".. az ifiben volt valami a matőr színjáccós dolog, és a Tamás nevezett minket, stúdiósokat, a saviati rendezésével.. és én ezt mondtam! :)
Aztán van itt, NemesNagyÁgnes-Szomj. Azisjóám! Meg.. ezt leírom:
Benkő Attila : Már nem szeretsz
Már nem szeretsz, mert ha szeretnél, le-föl lifteznénk csókolózva z első és a negyedik emelet között. Mostanában csak megnyomod a gombot, ennyi az egész.
"Feltűnés nélkül kövessen", mondtad az utcán a szoknyám alá nyúlva. Most úgy kullogsz utánam, hogy észre sem veszel. S mikor nyitod meg az éjszakai uszodát? De hagyjuk.
Már nem szeretsz, mert ha szeretnél, ma is olyan volnál, mint egy gyerek, kinek hiába mondják, ne nyúljon a konnektorhoz. Bármit megteszel értem, fojtogattál a padon, most mégsem akarsz lejönni a térre egy-két szál rózsáért.
Mi mindennel hitegettél! Csak ár órára bérelünk egy jachtot, aztán hajótöröttként hetekig sodródunk a nyíl tengeren. Forró szél süvít, úgy lihegtél valóban.
Már nem szeretsz, mert ha szeretnél, akkor nem ásítoznál. S nem csuknád be az ajtót, ha néha-néha felhív az öreg asztrológus. Igazán rendes tőled, csak miattad sóhajtozom.
.. teccik.
Itthon -közben- annyira esik kint, hogy lehet hogy kéne bárkát építenem, mert még a végén özönvíz lesz.
Egy tipikus nórisvers:
Varró Dániel : Randi
Kimondok minden mondhatót
(a fecsegésben annyi báj van),
de bárcsak arra volna mód
hogy mibenlétem konstatáljam.
Meg a te mibenlétedet.
A csíkos kabátot, a kesztyűt,
a szipli-szeplős részeket
a soha-már-be-nem-rekesztjük
röhincselések tetején
(hogy nem potyog nyakadra egy sem?)
Vagy azt, hogy ez a te meg én
végsősoron mit is jelentsen.
Hogy a sok pusziból mi lett
hogy van-e közös mibenlétünk.
Hogy véletlen vagy direkt
van az, hogy egy ütemre lépünk.
Hogy akkor ez most szerelem
(tudod, a soha-el-nem-válunk
én-csak-veled-te-csak-velem)
vagy egyszerűen csak úgy járunk?
noshát... bizony. hasonlít hozzám!
Találtam mást is:
Tóth Krisztina : Az árnyékember
Elég necces labdákat küldesz, édes,
ez az Adrienn például nem jön át.
Így névre jó, csak testközelben éles,
mindezt nem azért mondom, csak úgy: nahát.
Elállt végre -beszéljünk ezzől inkább- ,
abbamaradt a többnapos eső.
Maradjunk annyiban, hogy ez még
nem volna baj, csak nem túl jóleső.
Jutott más is az éjszaka eszembe:
hogy a bólogatós halogénlámpa,
itt káne légy, hogy te is lásd, ha szembe
állok, kicsit az elveszett cicára
hasonlít, ahogy a fejét tartja.
Mígnéztem, kikísérleteztem
egy kétarcú embert a falra,
egyik kezem a másik kezemben
-ez nyilván nem fog összejönni újból
de én a helyedben vigyáznék magadra-
szóval egy kétarcú ember ujjból,
mintha imátkoznék, a falra,
hajnalban aztán valaki hívott,de téves,
az is lehet, hogy a kétarcú ember,
hát van-e egy árnyéknak hangja, édes,
és mit csináljak a két szabad kezemmel?
Ezt a verset kelett utoljára leelemzni a suliban, és én 100%-osra megcsináltam.. ciki volt, amikor odjött tannéni, és megkérdezte, h megtarthatja-e, mert szeretné még felolvasni osztályokban, és ebből akarja tanítani ezt az anyagot.. furi.
Van Heltai Jenő-Cigaretta, József Attila-Szépcsöndesen aludj, meg vannak monológok is... dejó!
