Rocksztár

Ha rocksztárnak lenni annyi, mint megdugni mindenkit, szétszívni magunkat, egész nap inni és azt megvenni amit akarunk, pláne ha mindezért kőkeményen fizetnek,akkor lehet, hogy szeretnék az lenni. De gyanítom, nemcsak ennyiből áll a dolog.. Magába foglalja azt is, hogy kihasználnak, ha nemjól csinálod, amit csinálsz mehetsz a "süllyesztőbe" vagy belehalsz.
Én nem vagyok rocksztár.
Egy picit persze szeretnék az lenni, de azthiszem nemlennék benne jó.
Én nemtudok naiv kissrácokat átbaszni, nem tudok kacsintani sem.
Vajon ki a JÓ rocksztár? Van olyan egyáltalán?!

Viszont szeretem a rocksztárokat.

Mert ilyen ez a popszakma.. (T.G.) ;)

A művészlélek, akitől megbízhatóságot sose várjunk?

Lovasi András, a Kispál és a Borz, valamint a Kiscsillag zenekar frontembere a Budapest Bár új lemezbemutató előadásán sárga selyemköntösben, hajhálóval a fején Latabár Kálmán dalát énekli: „én minden nőnek tetszem, jaj, üldöznek a nők!" Mi tagadás, hajháló ide vagy oda, elhittük neki. Annak ellenére, hogy szerinte olyan nincs, hogy egy férfi minden nőnek tetsszen, miként fordítva sem.

- A dalbeli figura rosszul méri fel a helyzetét. Nyilván azért áll jól nekem ez a dal, ahogyan Latabárnak is, mert egyikünk sem egy klasszikus férfiszépség. De ha valaki bátran kijelenti magáról, hogy minden nőnek tetszik, az komikus, és még be is jöhet. Amúgy fogalmam sincs, mire buknak a nők. Rám biztosan nem.

Ezen meglepődtünk, mert mi tagadás, Lovasi Andrást gondoltuk mi az egzaltált művészlélek megtestesítőjének. Akinek elnézzük, hogy a saját öntörvényű világában él, nem figyelmes, nem kedves, nem udvarol, nem megbízható. Ellenben lelkizős, sérülékeny, szeretetéhes, és örökké felhős homlokkal éli az életét - legszívesebben egy sör mellett, a haverokkal beszélgetve -, önpusztításra hajlamosan. Az a fajta férfi, akivel kapcsolatosan fel sem merül, hogy a vele élő nőnek is lehet egója. Akit megunni sosem lehet, de nehéz vele együtt élni. Akinek mérhetetlen a szabadságigénye, a hűséget nem ismeri, szerelme futótűzszerű. Aki mindezért és mindennek ellenére sok nőt elbűvöl.

- Én nem vagyok lelkizős, se nagyon érzékeny - dönti meg alaptételünket Lovasi András. - Nem vagyok annyira kíváncsi a lelkem rezdüléseire. Az igaz, hogy van egy külön világom, de az nem öntörvényű. Figyelmes, kedves, kiszámítható vagyok, amikor akarok, de megbízható nem. Az a baj, hogy a nők mást értenek figyelmességen, mint a férfiak. A nők azt, hogy nem felejtjük el a születésnapjukat. A férfiak meg azt, hogy észreveszik, ha a nőnek baja van. A nők a rosszkedvet arra használják, hogy a férfinak feladatot adjanak: fejtse meg, mi a bajuk. És az sokszor kitalálhatatlan. Alapvetően a nő azt várja a férfitól, hogy változtassa meg az életét: amikor húszéves, vigye el az anyjától, negyvenévesen a férjétől. A nő a férfiban mindig a körülményeit, a hátterét, a potenciált nézi, a férfi viszont csak a nőt. A nő, ha birtokon belülre kerül, azonnal meg akarja változtatni a pasit, aki viszont attól sértődik meg, ha a nő megváltozik.

Lovasi András zenész

Azért nehéz manapság együtt élni, mert az utolsó száz év arról szól, hogy éljük ki a vágyainkat. Pedig nem minden vágyat kell kiélni. Ha a lelkünk elmagányosodott beton, és végre kinőtt belőle egy gaz, akkor nem biztos, hogy azt gondozni kell. Azon kellene dolgozni, hogy a lelkünk ne legyen elmagányosodott beton.

A férfinak azért nehéz a nővel, mert a nő őszinteséget követel, de ha szembesül azzal, hogy illúziókra alapozta az életét, onnantól vége. Nem vagyok nagy férfirajongó, bevallom. A mostani férfiakat nem is nagyon lehet szeretni. Állnak egy sörrel, és várják, hogy odamenjen hozzájuk a nő, és fölszedje őket, mintha valami különleges fődarabok lennének.

A férfi- és női szerepeket ma a média sugalmazza, és a kínálatban nincsenek valóban megélhető férfiszerepek. Csak hősök vannak, meg hazárdőrök, batmanek és győzikék - aprópénzért megvehető pozíciók, látszatéletek. Ez a világ nem a férfiaknak van kitalálva. De a legtöbb gyenge ahhoz, hogy elkezdjen élni. A hajók pedig elmennek egymás után...

restart

Fussunk neki még egyszer! ;)