Itt mosolyog befeléééé az ablakon a napocska (végre) !

Lassan visszajön a szépidő, a tavasz, aszerelem, meg ilyen kis kedves dolgogk.

A kutyám egy állat.. persze az, de még tutja tetézni, mivel annyi esze van neki, hogy reggel, amikor harcképtelen vagyok, bejön, szépen néz, felugrik az ágyamra, megint szépen néz, és behelyzekedik valami -számomra- lehetetlen pózba. Ismét szép nézés, és bedobja szunyát. Eddig teljesen jópofa, de 10 perc után zsibbad az a testrészem, ahol éppen fekszik, így megkellen mozdulnom, de mivel olllyan szépen néz a kis drága, nem merek.. tehát. A saját ágyamban nem tudok kényelmesen dögleni. Ezt még megdobja azzal, hogy egy idő után elkezd helyezkedni, -de nagyon aranyosan, h nem dogjam ki az ágyból- aminek következménye, h igyekszem helyet csinálni neki.. SZÓVAL, konkrétan kitúr az ágyamból. De mindezt rettentő aranyosan..