én bárgyún vigyorogva akarok andalogni és nem csalódni.

Mindnen normális ember ezt szeretné.. nem mi? :/

Jujjj.. sikítozni szeretnék, ugrálni, pörögni körbe-körbe és közve szép szavakat kántálni, meg füstöt eregetni és csak nézni, hogy száll el, illan odébb a pillanat is.

.. vagy fújjunk buborékot.

Vagy csak üljünk. Én a Te öledbe kuporodva, úgy, hoyg érezzem a meleget, amit a tesed, a lényed ad.. hogy érezzem a húsod illatát.. hogy halljam, ahogy veszed a levegőt és dobban a szíved.

Csak így. Csendben.

Ha nem akarod, nem lesz! Majd kitalálunk mást! Táncolva sétálok meletted, minden apróságra rácsodálkozva.. megmutatom mindnekinek, hogy talán a lényegtelen, nem hangsúlyos dolgok a legyszebbek az életben!

;(

..nembaj. Már nem fáj. Megszokom lassan.