2011. május 10., kedd

http://kobak.org/about/

2011. február 19., szombat


öööö... nem szeretném tudni konkrétan mik történtek.
én kb 3 dalt csápoltam végig, ezalatt a kék szárnyak a gitárossrácra kerültek és ezekben énekelt vmi buzis számot.
a lepkénk elöl csápolt, a bohóc megvédett az elöttünk pogózó vadbarmoktól az elefántnak meg csattogott a füle.
ez az utolsó emlékem róluk, ugyanis kivonultam..
ismerősökkel összefutni, és nem megfagyni!

itthon kezdtük az estét, már azis vicces volt. isztiben pózerkodás, lesifotó, fröccs, majd elindultunk angusba, de végül a kaposban kötöttünk ki:)
zongoráztam, ők barátkoztak, üdvrivalgás és hasonlók.

cuhát, kattát, gergelyt, józzsit végül nem vártuk be, elindultunk gyalog angusba.
végigüvöltöttük az utat. maszkura.
ja, meg ejjatitkosszerelmtitkosankezdődik. (mondjuk, azt csak egyszer. a többit unalomig!)

szabina nekiment egy oszlopnak! xd
szép nagyot csattant..

vodka.

eljöttem haza. sokan jöttünk haza.
a magaslati levegő para! és a párkány hideg, ha felcsúszik a szoknyád, a redőny meg hangosan zörög. átpakolás. lejövés. emelés. ugrálás.
alfa. katta üzletelt.. sikeresen. csak mégse mentünk be.

.. az itthon történtekről annyit, h egy ing van a kukában, a lakás minden pontjáról mandarindarbokat szedek össze, pár törött bögre, felete csíkok a falon, bója a szekrény tetején.
-a bója milyen jé. most ilyen. lusta vagyok megnézni.-
kimentem a lépcsőházba. hangos.
bevonultam a vécébe. kersetek. nem mentem. azt mondtam bújócskázok.
ájulás, harapás, alvás, verekedés, dobálás, kicsiarakás, csikizés, fényképezés, kompromittálás.
.. egyszer elégvolt. szép. elég. :) furi.
u.i. ma gerébkoncert angusban. újra. még mindig láccik a pecsét. tuti beengednek :D

2011. február 18., péntek

http://www.youtube.com/watch?v=is4AIQEKqpw

hajdihó faszszopók..

kultúra.. ma este sikerül kultúrálódni :D
jelmezben indulunk beleazéjszakkáábaaa! a vörös bohóc lesz, az élettársam pillangó, a szerelmem elefánt (ki látott már miniszoknyás elefántot?) majd meglássátok a partiképeken :o
az anyja nem engedte meg, h ügyvédnak öltözzön, mondván nem ismerikmaj fel.. ezért szekszielefántlesz aligruhában.. érdekesek ezek az anyukák.

jön cuha is. csak ne tekilázzunk sokat, mert megint smárolunk.. nemmintha nem lenne jó, de mégiscsak lány, no! :) :)

akkor a himnuszunkkal búcsúzom, éjfélkor pár jelmezes barom fogja ezt üvölteni, készülj Éjszaka! http://www.youtube.com/watch?v=YbAgHlB2RSw

2011. február 15., kedd

most

igen most.
eljött és ittvan az az idő.

HAGYJATOK MÁR BÉKÉN!

undorító seggfej emberek, és csak szavak, szavak, szavak!

hányok ez egésztől. tőletek, emberek! nem tudok már így lenni! egyszerűen rosszul vagyok amikor a faszságokra gondolok! rátok! mert embertelen módon viselkedik mindenki. mert undorító az egész. egyik állat a másikkal nem viselkedik úgy, ahogy az emberek tudnak. mostéppen annyi konkrét dolog van. csak. nemtudom leírni.

én nem szeretek embere lenni. áááhh. inkább, nem szeretek emberként viselkedni. sikerül nekemis mindig sikerül bántani, csalódást okozni, megbántani, stb. csak. az ilyesztő, h senkit nem visel meg.
kedves tamás mondta azt próbálkon, hogy az ember az egyetlen olyan élőlény, amelyik tudatában van tetteinek a következményével.
csak az mebrek 97% le is szarja.
és most énis ezt akarom tenni .. és jön a kibaszás!.. NEM MEGY :) :/

és a kedves régi nóta. az alárendelésmániám. tudom h geci foson vagyok, tudom, h pihennem kéne, mégis jönnek, isznak beszélgetnek cigiznek a lakásban, esznek, isznak kávéznak segítenek, takarítanak, ittvannak, az életemben élnek és nem tudok mit csinálni. naiv vagyok. igen. túl jószívű. valóban. nem akarok senkitse megbántani. igen. ..és mégis az a vége, h valaki az én balfaszságom miatt szenved. értem. miattam.
van, akinek elhiszem h szeret. van akir azt mondja, és elhiszem. van aki azt mondja és tudom h nem. és.. mindegyiket megtudom bántani a hülyeségeimmel.

valamitmég akartam írni, cak elment az ihet, marcsi felhívott és miután azt ordítottam a telefonba, h ' ..faszok!.. ezek faszok és ittvannak mindenhol' valahogy alábbhagyott a kedvem.
(amúgy ez kissé paranormális. de annyirajólesett ezt kikiabálni!(: )

az előzőt (levelet) végigiolvasva, azon gondolkozom, h mennyire nem ezt akartam kihozni belőle.. cak nem találtam a megfelelő szavakat. szóval, nemis az a lényeg, amit értelmezni lehet abból a .. hömm.. bejegyzésből, hanem. valami miás, amit éppenpont nem sikerült megragadnom.

cuha csodás mondatával búcsúzom: 'Mindenki leszophat!'
(egy kis emlékmorzsa az angolérettségi utánról)


kb 3 perccel később jöttem rá, h mitis akartam írni. a most- cím miatt.
hát arról, h most van itt az idő. az én időm.
ha most sikerül felnőtt és ember leszek. ha elszalasztom.. végem van.
ha most összetudom magam szedni, és megtartani azokat, akik nekem valóban kellenek, az jó. ha továbbrais hasnló, megbízhatatlan, nem-következetes, nem-felelősségtudó és vállaló leszek, az nem jó.
egy kicsit érdekembernek kell lenne, leszokni a naivságról, és az emberek válogatásnélküli szeretetéről.
és most annyi behatás, ér, h nem tudok dönteni. nemis döntök inkább.. úgy veszem észer.

most van az, h KURVANAGY SZARBAN van a haza. és most először nincsenek itt a szüleim, h HELYETTEM megcsinálják. most derül ki. hogy megy-e egyedül. most..
most.

legyek tényleg őszinte?
(eztmos csak Neked írom.) olyan őszinte, h még magamnakis fizikai fájdalmat okoz a gondolata? kimondnai végképp.
libabőrös vagyok, e leírom.
félek attól h nórika hülyeségei miatt elveszíthetlek.

mert akár ettől. vagy.. a többitől. félek, h elrontom. vhogy, vmivel elrontom.

most. én félek.

és.. most.

már tudod.

Levél Valakinek

Valaki

még a megszólításon is elmerengtem, és amikor jött, h írnom kell, már akkor.. az az állapot. mint mindig ha eszembe jutsz.
szeretlek.
én félek. nemis. téged féltelek, és azért félek.
én Neked akarok jó lenni. én elég jó akarok lenni. és nagyonigyekszem. és nemtudom....!!!! nem tudok mást írni, csak azt, h szeretlek.
félek hogy elrontom! nem akarom elrontani! ez nem olyan! ezzz... soha nemvolt még dolog/valami/valaki ilyen fontos. ennyire nem akartam és tudtam semmise. soha idáig.
eltökélt vagyok. biztosan tudom t Te kellesz.
és .. változok. úgy, miattad, érted megváltoztam. nem így viselkedek mint akkor. előtted, mikor még nem tudtam h vagy.

komolyan nem találom a szavakat.
és aztsem értem miért írom le. ..de mondjuk elképzelésem van. így biztos. így tuti. merthogy. a mai nap után, és az elmúlt másfél hét után ÉN nem tudok magamban bízni. egy olyan, h nem kelek fel reggel? h nem teszem a dolgom? nem.. nem eszek? leszarok? az ilyen az nem normális.

kérlek. nagyonkérlek! szeress úgy, ahogy mondod. és ne hagyj egyedül.

facebook

.. fészbúk kérdezi. hogy mi jár a fejemben. sose gondolkoztam el rajta, h mikor mi.
attól függ. persze.

hogy most mi jár a fejemben? az hogy leszarom.
egyszerűen LESZAROM. már.. már erőm és figyelmem és kedvem sincs. elfogyott! nem megy! egyszerűen vége van, és nincs tovább.
van egy dolog amit akarok. van a suli.. tudom (TUDOM!) hogy kell, muszáj. és van a családom. nem akarok mást. és van még szám szerint 3 lány is.

(úristen. pár perce írtam ki fbre, de máris szarrá lájkolják.)

nem akarom ezt így tovább! mit csináljak, hogy ne kelljen rész vennem benne?
minden összeomlik lassan körülöttem, és én se maradok egész! hol kezdjem el összeszedni magam?!

olyan szívesen sírnék. most utoljára egy fiú miatt sírtam. nagy kell az a fiú. nagyon kellett sírnom, mert jóleserr.
most még a sírásnak sem látom értelmét. sírni sem akarok, mert nem segít semmin.
a fasz kivan.
igazából meguntam magam.
.. vagyhát. nemis magam. mert ez nem én vagyok. nem én lehetek. én másoknak vagyok egy nóri, aki nem én vagyok.
zseniális.

a képmutatás csúcsa. elnevezhetnék rólam.
csak az a pár ember tudata vígasztal és segít tovább, akik valóban tudnak engem.
és őket szeretem.
és ők ezt tudják.
és Valaki, Valaki nem tudhatja. nem lehet 'tudni' azt, hogy mennyire. olyan mint a lét. azt se tudod. csak van. meg a dimenziók. na. én úgy szeretem őt. vagy hasonlóképp. merthogy. egy kicsit annális jobban.

2011. február 5., szombat

ma elgondolkoztam. azon gondolkoztam, hogy, vajon az ember hogy, és miért szeret. mitől függ a szeretet, a szimpátia. mitől szeretünk? min múlik, h kit mennyire.
csak felmerült a kérdés. még nem jöttem rá, a válaszra.

szépcsodásgyönyörű tábortali volt ma. olyan tábortündéres-bútorfestőtábor-nemúgyvanaz-betöréses, és rettentős-azokafejek-luvnyás-drámanapos-pistabácsis, és drágagáboros-indiánomos-éjszakásos-alvásfényképezős-hetyés, és szép. szeretem az élményeimet, amit seni sem fog úgy érezni mint én. ha nagyon szeretném akkorsem tudhatják, hogy nekem az 'olyan'. milyen? ilyen. szépes. csodálatosos. rettentő.. xd

én kitartok és várok. ki AKAROK tartani. és ki FOGOK tartani. ezt szeretném. annyira, hogy csak na! :)

2011. január 31., hétfő

ha írni kell, hát írni kell. kicsit parancsra, kicsit megfelelésből, de inkább azért, mert van kinek. ( a visszaigazolás fontos ám! az megvolt) :)

Van a bátyám, aki cukros, de nem úgy. van a horgászó, akit szeretek, s nem úgy mutatom ki ahogy. van a leány, aki szeret beállítani, s hajatvasalni.
továbbá. volt idő, amikor roksztárnak írtam, amikor kalaposnak írtam, s volt h a csöcsösnek -szét tud vágni egy jégkockát a mellbimbójával- ámmmm.. most nem erről.
"ez a múlt, elavult" (ám mindig visszatérnek, követnek, s nem hagynak. én szeretném.. egy picit)

.. kurva nehéz ittlennem. és olyan, de olyan, de olyan rettentő csoda, hogy nem engedek belőle!!
van alárendelő a mondatok között. emberek között is. s nem bánom. jóez így, csak beledöglök. :)

én leírni sem merem milyen mesében élek. vanbenne Gonosz, és Jó. vannak sohanemszámított fordulatok, ártók, segítők, kedvesek, seggfejek, fontosak, mellékesek.. s van varázslat. néha a varázsige ez: abrakadabra-ixipixi-hókusz-pókusz-mókusz. van amikor úgy történik varázslat, hogy nem is beszélünk. csak egy mosoly. egy ölelés. egy puszi. egy hajborzolás.
ezeket a csodákat szeretem.
a gonosz átkokat nem. van abból bőven.. de ki lehet ám védeni. csak a csudálatossokmindenségre kell gondolni. ennyi a varázslatom:)

énmost másra figyelek. és eszek is egy kicsit. igyekszem gyakrabban jelenlenni.
(érdemben többet nem tudok nyújtani) :)


2011. január 21., péntek

most próbálom végigolvasni, és értelmezni azt, mindazt, amit írtam. nekem nem megy.
leírt szavak pillanatnyi érzését tudom.. a többit nem. a sajtát szavaim mögé nem látok!
(hogy lehetnék hiteles, ha még magamat sem 'tudom'!?)

nem

nem.
bizony nem.

nem úgy csókol. s nem úgy harap. s nem úgy ölel.
nem úgy szeret.
s nem oly fontos.
nem ismer annyira. nem fogad el úgy (se így).

persz ehoy nem olyan mint ők/ ő/ ti.

de nemis szeretem annyira.. nemtudom miért szeretek. de tudom hogy miért nem!

sok olyan ember van, aki nem szeretek. alig pár, akit igen. nem ugyan úgy. nem csak szerelemmel (egy kis zserelem mindenhez kell) de mással. nemtudom mi az a más. van, amelyiket nemis ismerem. mégis szeretem, van, akit nagyon ismerek, s mégesem.


csak .. hiányoznak. nekem nincs (itt -sem-) senkim.. nemis lenne jó, ha lenne. elrontanám.
de mégis ..