Alig pár óra múlva, megint résztvehetek egy fantasztikus, érettséginek nevezzett rituálén.
A kutya begolyózott.. nevéhez hűen (Zokni) folyamatosan lopkodja a család szennyesét, kiváltképp a zoknikat (estleg melltartókkal, bugyikkal, vagy alsógatyákkal is beéri). Nos, ilyenkoz zsákmányávan együtt bevonul a kis helyére, és őrzi, vigyázza, félti a szajrét. Ekkor még rá nézni sem lehet, mert morog, hörög és egyéb bájosnak-alig-nevezhető hangokat ad ki.
..egy ilyen pillanat van most is, de valamiért bejött a szobámba.. (Észrevette, hogy itthon vagyok!?), mindenesetre, illedelmesen köszöntem neki: Helló Büdi, hogy vagy, lemenjünk?
Erre fogja magát, és sprintel vissza a zoknihoz.
.. még megetetni sem tudom ilyenkor!
3-4 hetem még rettentően cidriztünk az érettségitől.. tegnap kimentem a kocsmába, és ennyi.
A másik meg, hogy nemis tud az ember csak arra (éretts.) koncentrálni.. mivel jönnek, beleénekelnek, elcsavarjáka ama fejemet, aztán.. azt veszem észre, hogy levelet fogalmazok angolul. Ilyen! Hátbizony.. szeláví!
Ja, ha nem említettem még volna, 3 óra múlva rajzból érettségizem! .. bizony, annyit tudok, mint amennyi látszik.. SEMMIT! De majd improvizálok. ..az mindig megy. (meggy.. kettőcsipkedokorvessző, hátomtevagyazén... )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése