azért, aki szeret, s tudom is azt, azért bármifajta feltétel nélkül.
de az olyan nem kívánná.
legszívesebben sírnék (IGEN! igen! hisztiznék!!) csak.. egy kicsit büszkébb vagyok.
de amúgy nagyon kellene.
szenvedek. úgy szenvedek, hogy jót teszek mással.
(így édes kín. megéri olyanért szenvedni.)
..
.
nem tudják mennyire szeretek. s nem fogják megtudni. nemis remélem. hisz hiú ábránd!
de "ott fent" eldöntötték, hogy nekem ez így jár. én viselem.. egy darabig még.. aztán lehet, h eljön az az alkalom, amikor a másik helytelen cselekvéseit leszarom, s magamak teszek jót.
.. csakhogy sosem leszek, nem tudok, ennyire egoista(?) vagy mifene lenni. jó lenne, csak képtelen vagyok nem az általam szeretett jóját nézni.. ez nem fog elmúlni.. mindig alárendel majd magam..
csupán kicsit könnyezek. maszkurát hallgatok, emlékezek, gondolok, éssss..
katának jó. most szép neki a szobában, én kint ülök a konyhában, a pulton, fázok, és sajnálom magam! de jó neki. s ez elégedettséggel tölt el. neki így jó. legalább neki jó.
hamár én balfasz vagyok hozzá.
csak.. na. nem akartam a konyha járóllaoján dugni. nem magam hibáztatom, mégis miatta nem. s most épp bánom egy ici picit, de .. amúgy.. nem .. nem sajnálom magam -annyira-.... hisz.. a "a felsőbbrenű cél(?)".. vagy. vaéami hasonló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése