még a megszólításon is elmerengtem, és amikor jött, h írnom kell, már akkor.. az az állapot. mint mindig ha eszembe jutsz.
szeretlek.
én félek. nemis. téged féltelek, és azért félek.
én Neked akarok jó lenni. én elég jó akarok lenni. és nagyonigyekszem. és nemtudom....!!!! nem tudok mást írni, csak azt, h szeretlek.
félek hogy elrontom! nem akarom elrontani! ez nem olyan! ezzz... soha nemvolt még dolog/valami/valaki ilyen fontos. ennyire nem akartam és tudtam semmise. soha idáig.
eltökélt vagyok. biztosan tudom t Te kellesz.
és .. változok. úgy, miattad, érted megváltoztam. nem így viselkedek mint akkor. előtted, mikor még nem tudtam h vagy.
komolyan nem találom a szavakat.
és aztsem értem miért írom le. ..de mondjuk elképzelésem van. így biztos. így tuti. merthogy. a mai nap után, és az elmúlt másfél hét után ÉN nem tudok magamban bízni. egy olyan, h nem kelek fel reggel? h nem teszem a dolgom? nem.. nem eszek? leszarok? az ilyen az nem normális.
kérlek. nagyonkérlek! szeress úgy, ahogy mondod. és ne hagyj egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése