ha írni kell, hát írni kell. kicsit parancsra, kicsit megfelelésből, de inkább azért, mert van kinek. ( a visszaigazolás fontos ám! az megvolt) :)

Van a bátyám, aki cukros, de nem úgy. van a horgászó, akit szeretek, s nem úgy mutatom ki ahogy. van a leány, aki szeret beállítani, s hajatvasalni.

továbbá. volt idő, amikor roksztárnak írtam, amikor kalaposnak írtam, s volt h a csöcsösnek -szét tud vágni egy jégkockát a mellbimbójával- ámmmm.. most nem erről.

"ez a múlt, elavult" (ám mindig visszatérnek, követnek, s nem hagynak. én szeretném.. egy picit)

.. kurva nehéz ittlennem. és olyan, de olyan, de olyan rettentő csoda, hogy nem engedek belőle!!

van alárendelő a mondatok között. emberek között is. s nem bánom. jóez így, csak beledöglök. :)

én leírni sem merem milyen mesében élek. vanbenne Gonosz, és Jó. vannak sohanemszámított fordulatok, ártók, segítők, kedvesek, seggfejek, fontosak, mellékesek.. s van varázslat. néha a varázsige ez: abrakadabra-ixipixi-hókusz-pókusz-mókusz. van amikor úgy történik varázslat, hogy nem is beszélünk. csak egy mosoly. egy ölelés. egy puszi. egy hajborzolás.

ezeket a csodákat szeretem.

a gonosz átkokat nem. van abból bőven.. de ki lehet ám védeni. csak a csudálatossokmindenségre kell gondolni. ennyi a varázslatom:)

énmost másra figyelek. és eszek is egy kicsit. igyekszem gyakrabban jelenlenni.

(érdemben többet nem tudok nyújtani) :)