Rájöttem, hogy mennyire gonoszak, önzők, figyelmetlenek és érdektelenek (nem érdek nélküliek, hanem érdektelenek!) az emberek. Undorító.. Szánalmas.. Ilyesztő.. Félelmetes.. Kétségbeejtő..
Szóval. Nem kérdeznek. Nem figyelnek a másik emberre, akár van köze hozzá, akár nincs. Rohannak, nem foglalkoznak az értékes pillanatokkal, dolgokka, elsiklanak az egyszerű, triviális, sokszor túl egyértelmű szépségek felett. Olyan dolgokat nem vasznek észre, vagy éppen nem érdekeli őket, ami annyira egyszerű, kedves, esetleg gyerekes.
.. én nem vagyok jól összerakvan. És nem látok sok ilyen embert.. persze vannak páran, őket nagynehezen megtaláltam/megtalálom/ és nagyon szeretem őket, ragaszkodom hozzájuk és .. hátja, függök tőlük.
Most ezt nem azért írom, h én egy meg nem értett leányzó vagyok, csupán az felfedezés riaszt meg, hogy most akkor velem van a baj, vagy minden mással.. és ilyenkor azért saját magával kritikusabb az ember..
.. és kicsit kétségbe estem, hogy vajon egy életre elrontottam mindent, és örökre megvagyok bélyegezve, hogy amiket tettem, mondtam, már mindig azok fognak jellemzni? Vagy.. lehet olyan, hogy az ember NAGYON (olyan, .. majdnem gyökeresen) megváltozik?
Csakhogy, nem szeretnék annyira megváltozni. Én amúgyis félek az újtól, attól, ami eltér a hagyománytól, a megszokottól, a jólbeválttól.. csakohy vannak olyan dolgok, amiket el AKAROK hagyni.. dehát, ezektől a legnehezebb megválni. Mivel.. ilyenkis goboszak, tudják hogy rosszak, és csak fúrják magukat belém.. és én meg tudom, hogy ottvan, és tudom mikor kéne csendbenmaradni, vagy mikor nem kellett volna olyanokat mondani, úgy viselkedni.. ám ez a ragaszkodó-makacs-undorító- eza... micsoda (jellem? Én? pillanatnyi hülyeség? lányos zavar? elmebaj? az eltitkolt ikertesóm?) szóval, jön, van, és csinálja, én belőlem beszél, és olyan, mintha én tenném, én mondanám.. pedig nem akarom. Én szeretni akarom az embereket, nem bántani őket.. én meg akarom mutatni a világnak és a benne élőknek, hogy : Mennyire buták vagytok, hiszen nézzetek körül, mennyire szép az élet!
Persze.. vannak szar pillanatok.. De.. mindig lehet szépet és jót találni. Csak nyitott szemmel kell járni. És ezt sokan nem teszik, és csodajó dolgokról maradnak le.
Énmeg, vagyok annyira hülye, h szeretem aláredelni magam másoknak, és mások örömét akarom szolgálni. Megmutatni az embereknek, hogy bizony, könnyű az életben megtalálni a szépet. Egyszerű. És boldog.
nori, mintha magamat hallanam... maradj olyannak amilyen vagy, erzekeny, fogekony embernek.... meg fogod talalni azon keveseket akikkel majd jol erzed magad... csak turelem (tudom, ez a legnehezebb), nem akarlak jo tanacsokkal ellatni... barcsak talalkozhatnek veled es beszelgethetnenk, annyi mindenrol tudnank.. ha most itt lennenek velem a gimis irasaim, a hozzadehoz nagyon hasonlo mondatokat tudnek ide oda felirt gondolataimbol idezni...meg most is nagyon sokszor ugy erzem magam mintha masik bolygorol jottem volna es tele vagyok ketseggel, hogy en vagyok csak ilyen hulye, vagy mindenki mas az es en vagyok a normalis. Ebben az utobbiban hiszek inkabb :) matus
VálaszTörlés