Lássátom mennyire vagyok balf..ék:
Magyar:75%
Matek: 33% xD
Angol: 79%
Töri:62%
Rajz:71%
... szánalmas :S
Viszont, most csinálom a magyar tételeket, és annyi kedves versre bukkantam:
Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse...
Sem utódja, sem boldog őse,
sem rokona, sem ismerőse
nem vagyok senkinek,
nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
északi-fok, titok, idegenség,
lidérces, messze fény,
lidérces, messze fény.
De, ja, nem tudok így maradni,
szeretném magma megmutatni,
hogy látva lássanak,
hogy látva lássanak.
Ezért minden: önkínzás, ének:
szeretném, hogyha szeretnének
s lennék valakié,
lennék valakié.
... mellesleg. adtunk fel hirdetést a tvben.. hátha látták a kutyát. :(
Ady-Elbocsátó, szép üzenet
(bizony szép!)
Ady-Őrizem a szemed
hah.. Csáth Géza - A varázsló kertje!
(kirrrály!)
Illyés Gyula - Egy mondat a zsarnokságról
József Attila - A hetedik, Nagyon fáj
(gyönyörű-édes-kedves emlék a Berzsenyi táborból, Csesza által.. köszönöm neki. Megmutatta, hogy szép. rettentően.)
és az örök favorit: Radnóti Miklós - Hetedik ecloga
Látod-e, esteledik, s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerités barak oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet,
s csak az ész, csak az ész, az tudja a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel, s a fogolytábor hazaindul ilyenkor.
Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok,
Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra.
Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon?
Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk?
És aki jobbra nyöszörög, aki balra hever, hazatér-e?
Mondd van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?
Ékezetek nélül, csak sort sor alá tapogatva,
úgy írom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,
vakisn, hernyóként araszolgatván a papíron:
zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a lager
őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra.
Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel,
hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben,
szétdarabolt, lázas test, mégis gy életet él itt,-
jóhírt vár, szép aszonyi szót, szabad emberi sorsot,
s várja véget, a sűrű homályba bukót, a csodákat.
Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák
ostroma meg-megújul, de a légysereg elnyugodott már.
Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság
és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra
rásüt a hold s fényében a drótok újra feszülnek,
s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya
lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben.
Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmod,
horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már
újra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.
.. hűűűű...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése