2010. május 9., vasárnap

soha. SOHA, nem volt részem ilyenben. valaki, aki az egyik legfontosabb ember az életemben, és nem fűz vérségi kapcsolat hozzá. Aki nem nyilvánítja ki az érzéseit, nem mondja ki, h mit érez, és egy ilyen ember elmondta. Láttam a könnyeit, láttam, h soha nem modott még ilyeneket, senkinek és én hallgattam. Semmi okosat/vígasztalót nem tudtam mondani, de fontos volt neki, szüksége volt rá és talán még jót is tett neki. Én megmondom, h szeretem ám! Fontos nekem, és köszönöm, h van.
Csak ültem, ő beszélt, és figyeltem.. nem pofáztam közbe a kalapos-örömeimről.. mert ez kellett neki.
Nagyon örülök, h én voltam ott, ott voltam neki.

Éles váltás.

Naná, h kváron voltam ma is. És hát hogy-hogynem, összefutottam kedves kis leányzókkal.. leültünk a kaposba kávézni, mit ad isten, ott voltak a színészpalánta-lányok is. Amikor elmentek, megismertek és integettek... Emléeztek rám! Hát nem aranyosak!


Anyám megint átment picsába.. most le "hülye kurvázott",utána pedig közölte, h mennyire naiv vagyok.. aztán kijelentette, h 10 percig gépezhetek még, és holnaptól beszámolok arról,h mit csináltam aznap.
Szerintetek miért akarok mihamarabb Kvárra költözni?! :S


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése