hűűűű... szétszakad a fejem! de tegnap azért jó volt.
Írt is, mégsem felejtett el, itthon nem volt hiszti a kis "kitérőm" miatt és még rootert is rendeztem, ha minden igaz.

És a legjobb: többet bizony soha az életbe nem megyek a suliba! (max szóbeli)

Akkor most már csak ki kéne találni, h merek-é buszra ülni, vagy nem-é... édesapukámat kéne megkörnyékezni, h apukámaranyos vigyélmár el, úgyis viszünk egy csomó cuccot! (plussz, ha még meghívom mekdonáldzba' egyszerűen nem fog nemet mondani *ironikus*

...most jutott el a tudatomig, h várja válaszom... én annyira mindig mindenkit felkeltek a telefonálásaimmal! :)
-akkor megpróbálom.

(áhhhhhhhh hülyevagy nórikám.. sokatis ittál, ".. sokat is dolgoztam
Én is elalszom majd.
Szép csöndesen aludj.
Bizonyosan te is szomorú vagy
Azért vagyok én is szomorú.

Csönd van
A virágok most megbocsátanak. )

József Attila: Szép csöndesen aludj

hamárittartunk... fiúk, fiúk, ettől a bácsitól tanulhattok: (Nagyon fáj)

"az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -

ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.

Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.

Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!

És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.

Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;

mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.

Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,

hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.

A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -

de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?

A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.

De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.

Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.

Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.

Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.

Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.

Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.

Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.

Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.

Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.

Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -

s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.

Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett

kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket."

... ezt egyszer nagyonnagyon szépen felolvasta valaki, a berzsenyi táborban.. csak pislogtunk, h ez bizony jó!

KIAZKIBÁTORSNEMALAMUSZI:ANYÚLANYÚLAZÜREGINYUSZI!

( - - akkor én most visszafekszem.. :S )